Az érzések is változhatnak

"Mily szomorú a búcsú, ha fájdalom öleli körbe szívünk. Bár hajt a remény, mégis sokszor a halál a megváltó. A szerelem is szép dolog, főleg, ha tiltva van, de a szakítást is mesterin álcázva be kell iktatnunk. A gyászoló szívnek már nagyobb fájdalom nem kell, mégis elhagyják szótlanul, konokul, bús magányosan, keservesen."

Ezek a versek tíz hosszú és kegyetlen nehéz évet zárnak magukba.Tíz olyan évet, amiben több volt a bánat, a szomorúság és a gyász, mint az öröm és a boldogság. Ámbár itt-ott bele-bele cseppent egy-egy szerelmesebb vers illetve rövid idézet is. Kisebb részekre szedtem őket, hisz tíz év alatt sok versem gyűlt össze, ezeket itt is felsorolom, hátha így találsz magadnak kedvedre való olvasnivalót benne, még akkor is, ha az csak egy versemre vonatkozik.

Témákra bontva:

1. Szakítás
2. Tiltott szerelem
3. Remény
4. Álomvilág
5. Gyász
6. Apa nélkül
7. Szerelem
8. Búcsúzás
9. A halál árnyékában
10. Csak tetováltaknak
11. Vegyes-felvágott
12. Rövidek

A legtöbb témát nem kell magyarázni, viszont van köztük olyan téma is, amit így elsőre nem biztos, hogy értenétek. Ezek között lehet például az Álomvilág, A halál árnyékában, illetve a Vegyes-felvágott. (Félreértés ne essék, a Rövidek alatt nem a rövid italokat értem, hanem azt, hogy itt a két soros idézettől kezdve a nyolc sorosig találhatóak írásaim.)

Az Álomvilág rész alatt 2 db versem olvasható Álmodj illetve Álmodtam címmel, mivel álmodozni én is szoktam..

A halál árnyékában rész alatt elhelyezett verseim többnyire inkább a depressziómat tükrözik vissza, amikor nem volt kedvem még élni sem. És mielőtt kárt tettem volna magamban, akár kisebbet - akár nagyobbat, inkább fogtam egy tollat és egy füzetet, és elkezdtem írni. Minden létező fájdalmamat, traumámat a verseim tükrözik vissza, mert ez én vagyok, szavakba formálva. Időközben pedig rájöttem, hogy az én "gyógyító eszközöm" az, ha írok.

A Vegyes-felvágott pedig egy olyan rész lett, ahova azokat a verseimet írtam le, amiket nem tudtam kategorizálni. Ugyanis vannak olyanok is köztük, amikben érzelem semmi, de tény annál több illetve olyanok is akadnak köztük, amelyekben az érzelmek visznek mindent. Ezért is írtam ebbe a részbe bele az egyetlenegy gyermekvárós versemet, Úgy vágyom Rád címmel.

Nagyon minimális részlet a kötetből:

"[...]
Tiltott szerelem,
Édes gyötrelem.
Tiltott, mézédes mámor,
Tiéd a szívem közel, s távol.

Tiltott a csók,
Nekünk mégis megvolt.
Tiltott minden út,
Mi szívedhez húz.

[...]

Szakadék szélén állva,
Te megfogtad a vállam,
Nem engedted a zuhanást,
Fülembe súgtad: Én vigyázok Rád!

S mikor ajkad ajkamhoz ért,
Felcsillant a fény, s a remény.
Elfeledtem minden rosszat,
Te lettél szívem fogja.

Kis gond - nagy gond.
Erre mondtuk:
Együtt majd megoldjuk!
Az a sok elhullatott könny,
Démon, sátán, és szörny.
Veszekedések által szívbe szúrt tőr,
A végtelenségig hajszol, majd megöl.

[...]

Királylány vagy királyfi,
Anya és apa vár idekint.
Úgy vágyom már Rád kicsi szív,
Mindig ott leszek, ha hívsz.

A széltől is óvnálak, ha tehetném,
Vigyázni fogok Rád, ígérem, kicsikém.
Siess hozzánk angyalom,
Anya és apa vár már nagyon.

[...]"